EMLÉK

Fáj, régóta fáj, hogy nem vagy itt velem!

Arcod egyre jobban elhalványul, emléked alig él bennem!

De szemed, szemed az mi örökre bennem marad

Ellnem halványuló pillanat marad,

Ahogy rámnéztél velük, csak csillogtak mind az éjjeli csillagok!

Ahogy belevájtál szívem legmélyébe velük

Éreztem közelséged, de eltaszítottalak magamtól végleg!

Ne kérdezd!

Én sem tudom, miért tettem!

Csak jött mind az éjjeli csillagok

De újra és újra hallom a közös dalt,

Mely még mindig érted szól,

És érted ragyog!

Ez az érzés olyan mintha egy sötét szobában lennél

Végtelen a nyugtalanság, de ha hívnak, te mégis maradnál és nem mennél!